A szabad szemmel is megfigyelhető üstökösök viszonylag ritka látványosságnak számítanak. Hazánkból utoljára 2007-ben figyelhettünk meg ilyent, igaz abban az évben mindjárt kettőt is: 2007 elején a C/2006 P1 (McNaught) üstököst, míg 2007 vége felé a váratlan kitörésen áteső 17P/Holmes üstököst. Ha szerencsénk lesz, akkor idén újra két üstökös lesz távcső nélkül is megfigyelhető: márciusban a C/2011 L4 (PanSTARRS), novembertől pedig a C/2012 S1 (ISON).
A PanSTARRS üstököst 2011. júniusában fedezték fel a Hawaii-szigeteken található Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope and Rapid Response System) távcsőrendszerrel. Valószínűleg ez az üstökös először érkezik a távoli Oort-felhőből Naprendszerünk belső térségeibe és úgy néz ki, keringési periódusa a napközelség után olyan 110 ezer év körül lesz, tehát egyhamar nem fog újra meglátogatni minket.
A PanSTARRS-üstökös jelenleg már látható szabad szemmel, de egyelőre helyzete miatt csak a déli féltekén élők számára. Hazánkból nagyjából március 10-től próbálkozhatunk észrevételével Sajnos helyzete nem lesz igazán kedvező, mert amíg viszonylag fényes lesz, addig közel fog járni a Naphoz, így csak az alkonyati, még világos égen, elég alacsonyan láthatjuk majd. Várható, hogy legfényesebb része, a magja szabad szemmel is látható lesz és talán csóvájának egy részét is megpillanthatjuk így, egy binokulár segítségével azonban biztosan még szebb látványban lesz részünk. Jelenleg fényessége +2,5 magnitúdó körül jár, ami nagyjából a Göncölszekér halványabb csillagaival vethető össze, de várhatóan a következő néhány napban még tovább fog fényesedni, hiszen csak március 10-én éri el pályájának napközelpontját, amikor a Merkúr pályáján is belül, kb. 45 millió kilométerre fog járni központi csillagunktól.
Március 10-én fél órával napnyugta után (18:15-kor) még nagyjából 4 fok magasan láthatjuk a horizont felett, a nyugati iránytól kissé délebbre. Várhatóan ekkor lesz a legfényesebb, legalábbis az előrejelzések alapján ezután már halványodni kezd. A következő napokban fokozatosan egyre magasabbra kerül, miközben lassan egyre északabbra mozdul a horizont felett. Március 15-én már egy órával napnyugta után (18:50-kor) is magasabban lesz (majdnem 6 fok magasan) mint 10-én fél órával napnyugta után. 20-án egy órával napnyugta után (19:00-kor) már a nyugati iránytól északabbra, kb. 9 fok magasan láthatjuk.
Március 13-án az égitest észrevételét megkönnyíti a Hold vékony sarlója, amelytől lefelé kell majd keresnünk az üstököst. A mellékelt kép a március 13-án 18:30-as helyzetet ábrázolja. Ekkor kb. 45 perccel leszünk napnyugta után.
Érdemes megpróbálkoznunk megörökítésével is. Ezt állványra helyezett fényképezőgéppel kísérelhetjük meg. Az objektív fókuszát végtelenre állítva, nagyobb érzékenység mellett néhány másodperces expozíciókkal érdemes kísérletezni. Minél hosszabb fókusztávolságú objektívet használunk, annál nagyobb lesz az üstökös képe, de annál hamarabb jelentkezik Földünk forgásának a hatása, ami miatt az égitestek (így az üstökös is) bemozdulnak a fényképen. A legjobb beállításokat nekünk kell kikísérletezni.
